2026. október 19-én Moszkva megerősítette, hogy felmerült egy Trump–Putyin–Hszi Csin-ping-találkozó lehetősége a novemberi kínai APEC-csúcs alkalmával. Donald Trump nyitottnak mutatkozott erre, de Ukrajna helyett elsősorban a nukleáris fegyverzetkorlátozásról tárgyalna. Október 20-án pedig Oslóban Volodomir Zelenszkij, európai vezetők és az amerikai megbízottak egyeztettek az orosz–ukrán háború lezárásának feltételeiről. Másnap Steve Witkoff Szentpéterváron ismertette Putyinnal az elképzeléseket. Moszkva elvben hozzájárult az amerikai–ukrán–orosz tárgyalódelegációk novemberi egyeztetésének újraindításához, esetleg Abu-Dzabiban. Vezetői csúcstalálkozóról, elfogadott béketervről vagy tűzszünetről azonban nem született megállapodás.
Tárgyalási készség, változatlan követelések. A február óta szünetelő tárgyalások felélesztése önmagában diplomáciai fejlemény, de nem bizonyítja a békefeltételek közeledését. Az orosz vezetés nem jelentett be érdemi engedményt a területi igényekről, Ukrajna NATO-tagságáról vagy az ellenőrizhető tűzszünetről. Az oslói javaslatokra az orosz fél fenntartásokkal reagált. A tárgyalásokon a korábbi amerikai–orosz dízelmegállapodás végrehajtása is napirenden maradt; Ukrajnát pedig folyamatos súlyos rakéta- és dróntámadások érik. A katonai nyomásgyakorlás a diplomáciával párhuzamosan folytatódik.
Több elemző szerint Moszkva továbbra is abban bízik, hogy a téli energetikai támadások és a nyugati politikai bizonytalanságok javítják alkuhelyzetét. Ez magyarázhatja, miért hajlandó tárgyalni anélkül, hogy módosítaná alapvető feltételeit. Ezt azonban nem szabad kész tényként kezelni: Putyin szándékait a nyilvános nyilatkozatok és a tényleges katonai lépések különbségén keresztül lehet megítélni.
Két háromoldalú elképzelés, eltérő politikai logikával. A Trump–Zelenszkij–Putyin-találkozó az érintettek közvetlen részvételére épülne, s a területi rendezésről, a biztonsági garanciákról és a tűzszünet végrehajtásáról szólhatna. Egyelőre még e vezetői formátum elfogadása sem történt meg: a mostani orosz „igen” csak a delegációs egyeztetésre vonatkozik. A Trump–Putyin–Hszi-találkozó ezzel szemben szélesebb nagyhatalmi konzultáció lenne (több kommentátor szerint egyfajta „Jalta-2”). A két csatorna párhuzamosan létezhet, de nem helyettesítheti egymást: Ukrajna jövőjéről tartós megállapodás nem köthető az ukrán fél nélkül. Európa érdeke pedig továbbra is az, hogy a tárgyalások részese legyen.
Moszkva számára egy háromhatalmi csúcs diplomáciai státuszerősítést jelenthetne, mert Oroszországot az Egyesült Államokkal és Kínával közös világrendi tárgyalóasztalhoz emelné. Washington számára viszont az atomfegyverzet ellenőrzése, a Kínával folytatott versengés kezelése és a háborús terhek mérséklése lehet érdekes. Kérdés, hogy a párbeszéd növelné-e az amerikai mozgásteret, vagy a Kremlnek hozna politikai előnyöket tényleges ukrajnai engedmények nélkül.
Kína nem szükségképpen érdekelt egy új Jaltában. Megkérdőjelezhető, hogy Peking számára előnyös lenne-e a világ rögzített befolyási övezetekre osztása három nagyhatalom között. A kínai–amerikai versengésben Moszkva fontos, de gazdaságilag aszimmetrikus partner; Oroszország egyenrangú globális pólusként való elismerése ezért nem feltétlenül erősítené Kína helyzetét. Peking ráadásul meg akarhatja őrizni európai gazdasági kapcsolatait, és kerülheti az ukrajnai rendezésért viselendő közvetlen felelősséget. Ráadásul, amíg Peking úgy látja, hogy a potenciális gazdasági terjeszkedésének nincsenek korlátjai, aligha érdekelt az érdekszférák kijelölésében. Ez nem jelenti azt, hogy Kína eleve ellenezne egy háromoldalú találkozót: a diplomáciai láthatóság és a fegyverzet-korlátozási párbeszéd számára is értékes lehet. A „Jalta–2” ezért inkább csak lehetséges orosz törekvés, semmint közösen elfogadott nagyhatalmi program.
A diplomáciai aktivitás nem egyenlő a béke esélyének növekedésével. Az amerikai közvetítés akkor teremthetne valódi fordulatot, ha a felek álláspontjai az ellenőrizhető tűzszünetről, a támadások visszafogásáról, a területi követelések kezeléséről vagy végrehajtható biztonsági garanciákról közelednének. Mivel ennek nincsenek jelei, jelenleg inkább a tárgyalási csatornák újraaktiválása és a nagyhatalmi napirend alakításáért folyó verseny látható. Az sem mellékes, hogy Ukrajna és az európai államok milyen súllyal vesznek részt a rendezés előkészítésében: nélkülük a megállapodás elfogadhatósága és tartóssága is kérdéses marad. A békediplomácia mércéje nem az, hány találkozót jelenthetnek be, hanem az, hogy a tárgyalási készségből lesz-e ellenőrizhető politikai és katonai engedmény.
2026. október 26.
Fotó: Fotó: Pool for Yomiuri / Yomiuri / The Yomiuri Shimbun / AFP