A második Trump-adminisztráció Közel-Kelet-politikájának egyik pillére a maximális nyomásgyakorlás stratégiájának újbóli bevezetése Iránnal szemben, aminek elsődleges céljai a katonai nukleáris program és az interkontinentális ballisztikus rakétaképességek megszüntetése, valamint a regionális proxi-hálózatok felszámolása. Egy rövid, tiszta, döntő katonai beavatkozás lehetőségei és esélyei korlátozottak – ehelyett a beavatkozási formák széles spektrumával és az eszkaláció különböző szintjeivel számolhatunk. Még egy „korlátozott” akció is jelentős regionális, gazdasági és stratégiai következményekkel járna, amelyek felett az ellenőrzés és irányítás megőrzése meghaladja az amerikai (és szövetséges) képességeket.
1) Újabb korlátozott légitámadások nukleáris létesítmények ellen
Elképzelés: Rövid, korlátozott támadások urándúsító-üzemek (Fordow-típusú létesítmények), centrifugagyártó-létesítmények, az iráni légvédelem vagy támadó rakétaképességek ellen.
A reális cél: Az urándúsítási kapacitás csökkentése rezsimváltás nélkül. A hiteles visszatartó erő demonstrálása és megerősítése újabb tárgyalások kikényszerítése érdekében.
Lehetséges következmények: Irán rakétákkal, drónokkal vagy proxi erőkkel válaszol, megtámadja az Egyesült Államok regionális bázisait vagy izraeli célpontokat; tengeri rajtaütések a Perzsa-öbölben; nukleáris biztonsági és szennyeződési kockázatok, ha érzékeny létesítményeket ér csapás; a nukleáris program degradációja lehetséges, de az újjáépítés és a politikai felgyorsulás is.
2) Hosszú távú vagy folyamatos támadássorozat
Elképzelés: Kezdeti intenzív légi- és rakétacsapások, majd hetek/hónapok során szakaszos műveletek.
A reális cél: tartós / stratégiai hatás elérése, amire egyetlen támadás nem képes.
Lehetséges következmények: Az eszkalációs lépcső kezelése nehezebbé válik; nagyobb a valószínűsége az Egyesült Államok és Irán közvetlen konfrontációjának; szélesebb körű regionális átterjedés (Irak, Szíria, Libanon, amerikai bázisok); hosszabb ideig tartó olajár-ingadozás és kockázati prémiumok.
3) Haditengerészeti műveletek és gazdasági nyomás fokozása
Elképzelés: Az iráni kőolaj-kereskedelem blokádja, a szállítmányok lefoglalása; erős másodlagos szankciók bevezetése; a hajózási útvonalak védelme az iráni akciókkal szemben.
A reális cél: iráni engedmények kikényszerítése tárgyalások során.
Lehetséges következmények: Kereskedelmi hajók lefoglalása vagy zaklatása Irán részéről; biztosítási és fuvarköltségek emelkedése; megnövekedett kockázat a Hormuzi-szoros környékén (a szoros teljes lezárása nem valószínű, de a zavarok kockázata reális és gazdaságilag költséges).
4) Szürke zónás konfliktus (kiber, különleges műveleti erők, proxik)
Elképzelés: Átfogó kibertámadások, szabotázs, célzott gyilkosságok, proxi-műveletek a térségben.
A reális cél: Mérsékelt és fokozatos eszkalációt tesz lehetővé.
Lehetséges következmények: Fokozatos, de tartós instabilitás, az atrocitások regionális kiterjedése.
5) Irán–Izrael eszkaláció az Egyesült Államok beavatkozásával
Elképzelés: Az Izrael–Irán közvetlen konfliktus kiterjedése; az Egyesült Államok növeli a katonai jelenlétét, beavatkozik az eszközei védelme vagy a visszatartó erő helyreállítása érdekében.
A reális cél: stratégiai károkozás az iráni engedmények kikényszerítése érdekében.
Lehetséges következmények: Nagyobb katonai és civil károkozás; magasabb kockázat az Egyesült Államok erői számára; energiapiaci sokk és proxi mobilizáció, az atrocitások regionális kiterjedése.
2026. február 16.